5.Fejezet:A sötét barna szempár

A padon közvetlenül mellém ült.Körüleblül 3cm szabad hely maradt köztünk. Mindeketten ,,féltünk,, hogy Eleena-ék követtek minket. Épp a családi helyzetünkről beszélgettünk amikor bekövetkezett amitől rettegtünk. Megláttam Mercit leskelődni.Vagy 10 percig hülyeskedtünk velük Daniellel, mikor a lányok végre feladták mikor Dan kicsit csúnyábban nézett rájuk. Miután megbizonyosodtunk róla, hogy elmentek visszaültünk a padra és tovább beszélgettünk.

-ISTENEM!!-nem bírom már ezt a 3 hülyét.

-Mondd-mosolygott rám.

-Hahahaha. De te rocker vagy.

-Attól még lehetek isten.

-Jogos. Te leszel a rock isten.

-Hmmm … ez tetszik-éééééés beállt a kínos csend.Vagyis én azt hittem. Elkezdtünk beszélgeni minden hülyeségről.Nagyon sokmindenben hasonlítunk.

-Nekem 1 bátyám és 2 nővérem van.

-Nekem csak egy húgom és egy bátyám. A húgom 10 a bátyám 20 éves. –na erre mit lépsz.

-Az szép.A legfiatalabb testvérem 20. Mármint csupán csak 20 évvel idősebb nálam.

-Istenem.

-Miaz?

-Túlteszel Eleenan.-csak nevettünk és nevettünk mindenen. Én viszont nem nézetm rá.Folyton csak lefelé tekintettem rákvörös fejjel, de ezt ,,sajnos,, nem hagyta. Mindig megpróbálta az államnál fogva felemelni a fejem, hogy a szemébe nézzek. Egyszer csak egy váratlan dolgot tett. Lecsúsztatta kezét a combomon pihenő kezembe, és ujjainkat összekulcsolta. Olyan melegek az ujjai, szinte érezni az apró mellék erein keresztül szíve vad kapálását. Szíveink egyszerre dobbantak, összehangolódtunk. Az elejétől kezdve vagy csak amint az ujjaink összeértek? Fogalmam sincs,csak azt tudom, hogy mellette a mennyekben érzem magam,tudom,hogy őmellette biztonségben vagyok,megvéd,felemel,boldoggá tesz. Elővette a telefonját,hogy megnézze az időt.

-4 óra van. Sajnos most mennem kell.

-Semmi baj. Nekem is.-Felálltunk és ő elengedte a kezem.Hirtelen magányosnak éreztem magam. Felkaptam magamra az eddig mellettem heverő táskámat, Daniel is hasonló képpen cselekedett. Tettem két lépést és bevártam. Még csak nem is rmeénykedtem benne, hogy újra összefonja forró ujjait ez én jéghideg ujjaimmal. De mikor megállt mellettem automatikusan a kezemért nyúlt,mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ugyan ekkora természetességgel engedtem át neki kezem irányítását. Szépen csöndben eindultunk. Egyszer csak megszólalt mellettem. Olyan váratlanul ért hogy megijedtem tőle.

-Szerintem csináltatok egy tetoválást a bal karomra. És tudod mi lesz rajta?

-Csak nem egy rock együttes logója?

-Azt majd csak ezután. Mist mást akarok.-látta, hogy értetlen fejet vágok így megkönyörült rajtam-Rá tetováltatom, hogy ,,Szeretlek Jare,,.-na ezen a kijelentésén nagyon meglepődtem.Nem tudtam mit mondani. Lehajtott fejjel,tűzvörös arccal és összekulcsolt ujjakkal sétáltunk tovább. Jézusom zakatol a szívem. Ez most egy szerelmi vallomás volt? És ha igen hogyan viszonozzam?Már 5 perce sétáltunk amikor egy lámpa feltartott minket ezzel tovább nyújtva ezt a csodás pillanatot.

-Lehet hogy én is csináltatok egy olyan tetkót…..mármint…csak a te neveddel.-csak egy pajkos mosolyt engedett el.Elértünk a buszmegállóig ahhol szembe fordított magával.Mélyen a szemébe néztem és hagytam, hogy az a csodás pillantás magával ragadjon.Bármit megtennék,hogy újra megbabonázva állajk előtted,úgy mint azon a szerdán. Május 20.án

4:Fejezet:Idegesítő tényezők

·          Ne nézz hülyének, de rendben!-ÚRIIIISTEEEN!! Próbáltam viccesre fogni, de igazából annyira boldog voltam.

·          Okés. Mikor végzel?

·          14:45

·          Az még elfogadható. Hol és mikor talizzunk?

·          Mondjuk 3 kor a szökőkútnál?

·          Melyiknél?

·          Amelyik a főtéren van

·          Rendben. Hát nekem mennem kell mert lemerülök.

·         Rendben. Akkor 3kor. Szia

Annyira izgatott voltam. , Az sem érdekel ha nem tanulom meg a dalokat csak legyen már vége,.  Sajnos nem Eleena mellett ültem így nem tudtam elmondani nekI.........MÉG.  A csengő után a tanárnő csak 2 percet húzott rá az órára. Gyorsan összepakoltam a cuccaim és hevesen dübörgő szívvel mentem oda a barátnőmhöz egy nagy kéréssel.

-Eleena tudod én nagyon szeretőllek!!

- Hajaj ez rosszul kezdődik! Mit szeretnél?-ezt szeretem benne. Mindig tudja ha hátsó szándékom van.

-Nem akarsz elkísérni a főtéren lévő szökőkúthoz?-légyszi légyszi!

-Hát nem is tudom. Elkísérjelek?

-Légyszi!

-Rendben,rendben de mi dolgod ott?-na végre megkérdezte.

- Danielel találkozom-már majdnem a nyakába ugrottam,ám van bennem annyi tartás,hogy megőrizzem a nyugalmam. Najó ezt még én sem hittem el.

-Vííííííí ez nagyon jó!-mint 2 őrült elkezdtünk körbe körbe ugrálni egymást ölelve.-Hát akkor induljunk. El ne késs. Merci jöttök?

El is indultunk 5-en. Reeka a szobornál elvált tőlünk. Minél közelebb értünk a főtérhez annál nagyobb volt az a bizonyos görcs a gyomromban.És amikor már csak 1 átjáró választott el TŐLE be pánikoltam.

-Nem!! Haza akarok menni. Üzenem neki,hogy sajnálom de sürgős dolgom volt és el kellett mennem.-megfordultam az ellenkező irányba. Pontosabban csak el akartam,mert amikor a lámpa zöldre váltott a 2 barátnőm összefogott ellenem. Megragadtak,visszafordítottak és attoltak a zebrán. Két oldalról belém karoltak és vittem tovább a megbeszélt helyre. Körbenéztem és megláttam ŐT talpig feketében. Mikor elengedtek már nem akartam elfutni,mert ő is észrevett és elindult felém. A lábam magától mozgott. Hátrapillantottam hátha legalább Eleena velem jön velem.

-Mi felmegyünk a kávézó tetejére. Jó szórakozást.- és akkor most jön a pánik level 99. De megállni nem tudtam. Már csak 5 méterre volt amikor megvillantotta szívetrenető mosolyát.

-Szia.-ááááááááá felismert. ,Úristen! Így civilben is irtó szexy,

-Szia-a szívem majd kiugrik a helyéről

-Na merre menjünk?- ,Nézz fel. Gyerünk nézz fel.,

-Nekem mindegy-Miért nem tudok felnézni? Miért csak mosolyogni tudok?

-Rendben-Így hát elindultunk az ellenkező irányba. Felnéztem El.ékre mire Daniel is oda nézett.

-Sajnálom.Idióta barátnőim vannak.

-Á semmi gond. Nekem is hülye barátaim vannak.-sétáltunk tovább és belefutottunk az egyik osztálytársamba. Jaj de jó -_- .

-Ez remek.Holnap egész nap rólunk lesz szó.

-Én nem bánom.Nincs miért szégyenkeznem.-de édiii!!

-Jó...hát nekem sincs,csak nagyon idegesít ha folyton rólam beszélnek.-sétáltunk még egy kicsit aztán észre vettük,hogy El-ék követnek.Már fogtuk a fejünket miattuk.Ekkor Danielnek támadt egy remek ötlete.

-Figyelj-feloldotta a telefonját és a füléhez emelte.

-Szia Man. Figyi! Az asszonyod nem akar békén hagyni minket.Neveld már meg.Köszi.-ezt természetesen olyan hangerővel mondta,hogy a tőlünk 20 méterre álló csoport is meghalotta.Mikor odafordultam ők már nem voltak ott.

-Bevált-itt már a szemébe néztem. ,Azok a csodás barna szemek.,

-Hahaha pedig csak álhívás volt

-De bevált!-mosolyogva sétáltunk tovább a patakpartra.Én még így is folyamatosan zavarban voltam,amit elkezdett észre venni.

-Sétáljunk tovább vagy üljünk le?

-Te vagy a fiú.Döntsd el te.-utálok dönteni,mert félek hogy neki nem tetszik.

-Rendben akkor üljünk le oda-szép óvatosan odavezetett egy padhoz.

3.Fejezet:Ne nézz hülyének

Aznap már nem történt semmi izgalmas. Este még felhívtam Eleenat. Gondoltam ,,nyávogok,, neki még egy kört hátha nem volt elég. Már vettem is a kezembe a telefont és tárcsátam a számát. 2 csöngés után fel is vette.

-Szíííííííja!!! -a szokásos nyávogós hangomon köszöntem neki(mint mindig). Hát most nem kellett volna,ugyanis legnagyobb meglepetésemre nem ,,anyu,, volt a vonal túlsó végén.(a legjobb barátnőmet mindig anyunak hívom mert olyan anyáskodó)

-Szia Jare!-Mannal sikerült beszélnem aki már majdnem megfulladt a nevetéstől,Jól van Manolito röhögj csak majd elcsap a busz, - Figyelj még nem sikerült beszélnem Dannal,mert nem volt suliban.De ígérem holnap megteszem.

-Rendben köszönöm! Beszélhetnék Eleenaval? -egy halk csörömpölést követően El kezébe került a telefon.-Víííííí anyuuuu! Megnéztem a profilját! Olyan helyes!

-Jelöld már be. Nem fog megenni!-még 5 percen keresztül veszekedtünk azon,hogy vajon Daniel meg esz e vagy sem.-Figyelj ezt még holnap megbeszéljük,de most mennem kell.Rendben?

-Oksi.Holnap suliban találkozunk.Jóéjszakát.-Szerdán szinte egész nap csak róla beszéltem, mikor Eleena az 5.óra előtt egy okos alkut ajánlott.

-Kb 6 perc és kezdődik a biosz,addig felmész facebookra és bejelölöd. Vagy hazamegyek és beajánlak neki ismerősnek. Avagy ha hazamnetem úgy is el van mentve a jelszavad ,......Fellépek a profilodra és bejelölöm én.-nenenenenenenenene!!!

-Megcsinálom én !! Hahahaha!! Akkor én most hero leszek!-megszólalt a jelzőcsengő és el kellett indulnunk a bioszlaborba, de azért út közben felmentem és láttam,hogy valaki ismerősnek jelölt.A tanár épp akkor jött be amikor zakatóló szívvel meg akartam nézzni ki jelölt be ,de sajnos muszáj volt várnom még pár percet,hogy meg tudjam nézni mert le kellett zajlania a jelentésnek. Végre leülhettünk. Szerencsére az én padomelég eldugott helyen volt elhelyezve így a tanárnőnek fel sem tűnt, hogy elővettem a telefonom és elkezdtem nyokodni óra alatt. 3 perc múlva legszívesebben felsíkoltottam volna és már szinte sírva ugrottam volna El nyakába. Félreértés ne essék. A könnyei az örömtől folyt volna. Nem sikerült figyelnem bioszon mert teljesen máshol jártak a gondolataim. Főleg azon gondolkodtam,hogy hogy tudtam beleszeretni valakibe kb 10 perc alatt. ,Megfogadom most magamnak,hogy nem jövök össze vele amíg megn nem ismerem. Amikor épp nem ilyesmin gondolkodtam akkor az órát szugeráltam. Aznap abban az órában abban a percben sokkal jobban vártam a kicsengetést mint valaha. Hogy miért? Mert már nagyon beszélni akartam a barátnőmmel. Már csak 5 perc volt és én teljesen a plafonon voltam már. El már nagyon furán nézett rám a terem tulsó végéből,de én csak leintettem.Mikor megszólalt a várva várt csengő rezett egyet a zsebemben a telóm. Jelenleg nem akartam vele foglalkozni,mert fel kellett vennem a poker arcot és úgy odasétálni El-hez.  Nem szólt semmit ugyanis rohannunk kellett az ebédlőbe h kapjunk helyet. Már a sorban álltunk amikor felém fordul és kérdőn nézett rám.

-Mi volt ez bioszon? - eddig bírtam. Minden örömöm kietült az arcomra. A nyakába urgottam.

-Anyuuuuuuuu. Bejelölt!!!!!!- Eleena csak türelmesen hallgatta a nyavajgásom. Egész nap áradozni tudtam volna arról,hogy mennyire boldog vagyok. De sajna az idő véges mert mzennem kellett öltöznzi mert tesink jött.Még sosem voltam ennyire aktív egy tesi órán sem. A szadista tanár szinte végig futtatott minket. Mikor már a fiúk is a halálukon voltak,könyörült rajtik és engedte őket focizni. Én oly annyira felszabadult voltam,hogy szívem szerint még futottam volna, de kicsengettek. Nem volt mit tenni mentem vissza az öltözőbe. Visszavettem a ,,lehetetlen,, kék farmeromat a fekete sportpántos trikómat és fölé a lila kockás ingemet amit kigombolva hagytam. Rohantam volna vissza az  osztályteremünkbe, hogy megnézzem Daniel válaszolt e már a ,,szia,, üzenetemre. De hogyhogynem megint nem sikerült a tervem.Miét is sikerült volna? Ezért rossz jóban lenni az osztálytársaiddal. Hogy miért ? Mert így viszonylag központban vagyok és sokan akarnak velem akarnak menni mindenhova. (nem nagyképűségből). Most is ez történt. Reeka ordított nekem az öltöző tulsó végéből. Mázlia van h őt szeretem mert különben már rég leordítottam volna a fejét.

-Jare! Megvársz? Léééégyszíííí

-Rendben de siess!

-Okés sietek. Amúgy milyen óra jön?

-Ének. És ballagási dalokat tanulunk szal GO.-5 perc múlva sikerült is elkészülnie, így csak 4 percünk van becsengőig. De segáz!!! Én akkor is írok neki.

·         Szia. bocsi h nem írtam csak tesink volt

·         Szia.Semmi gáz. Hogy vagy?

·         Most épp fizikailag hulla vagyok. Szinte egész órán csak futottam, de mégis boldog vagyok

·         És mégis mi az oka a boldogságonak ha szabad tudnom?!

·         Hát ... csak örülok h megismerhettelek

·         Én is örülök neki. -3 percig nem írt-Figyelj! Ne nézz hülyének, de mit szólnál ha ma találkoznánk?

·         Ne nézz hülyének, de rendben! 

2.fejezet:1.pillantás

Mikor felemeltem a pillantásom az előttem álló adoniszra egy sötétbarna szempár fogadott. Eleena hol rám , hol a barátjára kapkodta a fejét míg mi egymás szemében vesztünk el. De minden csoda 3 percig tart. Sajnos visszarázott minket a jelenbe a barátnőm egy laza bemutatással.

-Jare ő it Daniel akiről meséltem. Dan ő Jare a barátnőm.

-Hello.-egy szívdöglesztő mosoly kíséretében köszönt.

- Szia- ezt az egy szót is alig bírtam kinyögni,mert olyan vörös voltam mint a rák. ,Mi van velem? Miért nem tudok a szemébe nézni? hisz ő is olyan srác mint a többi., De Hál égnek .... ,vagy inkább sajnos?, mennie kellett a következő versenyszámához,mi meg megkeztük a súlylökést. 5m-ert löktem ami elég jónak számít.El-el beszélgettünk mielőtt még elindultunk volna  a távolugró pályához. Ezt a vélemény cserét én keztem kivételesen.

-Ez egy metroszexuális állat- ez természetesen Danielre vonatkozott.

- Már miért lenne az?- Eleena teljesen ledöbbent mert azt hitte ,hogy tetszik nekem. Lehet hogy nem is tévedett sokat :)

- Mert nézz rá. Tökéletesen beállított haj amit állandóan piszkál.- megjegyezném nagyon szexin teszi.

- Ezt majd még folytatjuk de én még megvárom a fiúkat. Te menj a tanárnővel távolugrani majd találkozunk.- Csendben mentem a kijelölt helyre ahol megint megakadt a szemem azon a vádlin. Épp akkor ugrott amikor én elsétáltam az ugróhomok mellett.5,6 m. Csodás földretérés, és mámorító illat. Mellette egy senki vagyok. Sajnálatos módon nek sokat ,,tanulhattam a mestertől,, mert nekünk mennünk kellet melegíteni nekik meg 800m-t futni. Az alatt is csak őt figyeltem és szurkoltam neki. Ennek köszönhetően pocsékul ugrottam. Az én hosszútáv futásomról inkább nem is beszéljünk. De szerencsére ez volt az utolsó versenyszám. Az eredményhírdetésre Eleena kihívta a párját.csendben ültünk 4en egymás mellett hallgatva a hirdető beszédét akit mellesleg ismerek.  Anyu kollégája. Miután vége lett és mindenki elment  a mi négyen még kinnmaradtunk a pályán és beszélhettünk meg hülyültünk Eleenaval. Egyszer csak El megszólította a szerelmét.

-Képzeld Man Jare-nak bejön Dan.-és igen megint csodás természetes színre kapott az arcom. Kissé hasonlított a rák páncéljára. Manonlito nagy kerek szemekkel nézett rám

-Eleena!!!!!- csak ennyit bírtam mondani. Nagyon közel voltam ahhoz, hogy megtépjem(persze csak finoman). A haragomtól a pasija mentette meg.

-Tényleg??- na innentől vontak ki a beszélgetésből. Jó, néhány mondatot nekem szegeztek, de válaszra nem hagytak lehetőséget.El kezdte a párbeszédet.

-Igen. Onnantól hogy bemutattam őket egymásnak folyton őt nézte. Holnap beszélj már Daniellel.- ez az ötlet nekem is tetszet.

Rendben. De tuti van esélyed. Amint egy lány metudja , hogy rocker eltávolodik tőle. Szóval tuti h nem hagyja elveszni a lehetőséget.- ez viszont kissé elszomorított. En nem csak egy akarok lenni a sok közül.  , Mégis miről beszélek? Nem akarok tőle semmit,  Nemsokkal később ejtettük a témát. Még vagy egy órán keresztül hülyültünk ott. Aztán mindenki ment a maga dolgára. El és Man elkísértek engem a buszmegállóba. Az este folyamán még sokat gondolkodtam Danielen. Rákerestem facebookon,de bejelölni nem mertem. Igen tudom én ilyen nyuszi vagyok. Hajnali 3ig verset írtam,megcsináltam a naplóm aznapi bejegyzését( a nagyja Danielről szólt) és filmet néztem. Nagyon vártam már a holnapot. Beszélni akartam Eleenaval, többet akartam megtudni MrSzexyVádliról. Eljött az olyannyira várt másnak. A barátnőmmel 3.szünetben kimentünk az udvarra és elmesélte hogyna történt Daniel és manolito barátságának kezdete.

- Szóval úgy emlékszem 5. osztályban találkoztak először. Elég durva volt akkoriban Dan. Lobbanékony nem is kicsit. Valamiért beszólt Man Danielnek, erre Dan belevágta Man fejét a padba- szinte egyszerre keztünk el szakadni a nevetéstől. Nekem sikerült először megszólalnom.

-Ez egy szép barátság kezdete.- ezen még 5 percig röhögtünk.Elég sokmindent megtudtam a ,,fekete hercegről,,. Ezt a kódnetvet adtuk neki ,mert a haja és a szeme majdhogynem fekete és a múltja is sötét. A személyiségéről nem is beszélve. Eleena mesélte hogy nemcsak lobbanékony hanem piromániás, nem beszél sem magáró,l sem a múltjáró,l balhés és dohányzik. Szóval olyan mint én csak durvább verzióba.

-Én féltem tőled ezt a srácot.- na itt néztem egy kissebbet. Hogy képes ilyet mondani egy barát? De most komolyan!! Néha úgy megütném.

-Miért is? - álltalában nem érdekel de erre kíváncsi vagyok.

Mert ő a barátom legjobb barátja és ha vele is csikicsukit játszol mint az exeddel.-egyenesen a szemébe nézek,megnyílok előtte. Hagyom, hogy a lelkembe lásson és tudja,hogy igazat mondok. Amint elég mélyre ásott kimondtam:

-Akkor nincs miért félned, tiszták a szándékaim.-ez az egy mondatom több igazságot rejtett mint az életem.

Megtörtént amiről azt gondoltam lehetetlen,hogy bekövetkezzen az életemben(mert ügyeltem rá hogy ne következhessen be). Fellobban a láng amit halottnak hittem. A mai napig perzseli,kínozza ez a felülmúlhatatlan érzés. Beleszerettem első pillantásra. Az a sötétbarna szempár örökké kísért és kísérteni fog álmaimban. Mondd néha azért eszedbe jutok? 

1.fejezet: A hiba

Alig vártam ezt a mai napot. Végre beszélhetek megint a barátaimmal. Azert hosszú idő volt az egy hét Frankfurtban amit Zalma-val a nagynénémmel töltöttem. De ez a jókedv nyomban az arcomra fagyott amunt eszembe jutott, hogy ma van az atlétika verseny is amire az oföm elrángatott.Az osztályból egyedüli lányként. Hát nem mesés? A délelőtt folyamán meggyőztem a legjobb barátomat Eleena-t, hogy tartson vlünk mint szurkoló. Perszze a valódi indokom az volt h ne unatkozzak egyedül az exem társaságában. És most itt vagyunk. megyünk a kis csapattal a verseny színhelyére. Eleena-val már 2 doboz energiaitalat betoltunk mire az öltözőbe értünk. Mivel én már otthon átvettem a cuccomat így most a földön ülünk és a pasik vádliait nézzük azzal az öröggyel h csak a többieket várjuk. Csak ámoldoztunk hogy mennyi  jó pasi van. Megjegyzem neki van párja, Manolito.  Bár még csak egyszer sikerült találkoznim vele, azt is futólag, de én nem bírom a srácot. Szóval visszatérve av versenyhez.  Elindultunk a focipálya széléhez lepakolni. Az imádott oföm tesitanár így ügyelt arra, hoyg be legyünk melegítve. Egy csomo guggolást, különbféle nyújtás és ehhez hasonló finomságokat csináltattott velünk egészen addig amíg el nem kellett mennünk az első versenyszám helyszínére. 100 m-es futással keztünk. Görcsben álló gyomorral állok a sorban és hallgatom a mögöttemlevő hetedikesek cseverészését. 3 an kellett h fussanak egymás mellet egy korosztályból. Már xsak 1 hármas csoport volt elöttünk, na ekkor izgultam a legjobban,de megláttam Eleenat ahogy szurkol nekem., Nem okozhatok csalódást, gondoltam magamban így becsuktam a szemem és mélyeket lélegeztem ezzal nyugatatva magam. Pont jókor ugyanis én jövök. Minden energiám a lábamba koncentrálok, és a hangjelzéskor kilövök. Nemtudom mi történt futás közben csak azt,hogy én értem a célba legelőször.  Épp hogy ki tudtam fújni magam mentünk is tovább a kislabda hajítás helyszínére. Kezdésig a barátnőm társaságat ,,élvezhettem,,. Folyton azzal nyaggatott, hogy szerezne kéne végre egy normális pasit magamnak. Ezzel én természetesen nem értettem eggyet, ugyanis a fiúk csak játszani tudnak a lányokkal és ebből én köszönöm nem kérek. Egyedül is jól megvagyok. A versenyszám unalmas volt tehát nem részletezném. A sulinkból a lányok visszamentek ahhoz  a ponthoz ahhol a súlylökés lesz, kb 5 m-re a cuccainktól. Amíg vártunk a sorunkra El nekikezd életében először ugy igazán beszélni a kapcsolatáról Manolítóval, de egy kis idő után elkalandozotta téma. Elkezdett magyarázni Manolíto legjobb barátjáról. Az elején nemigen figyeltem, mert lekötötte a figyelmem egy vádli, de a tulajdonosa arcát nem láthattam úgyhogy inkább figyeltem mindenlében kanálbarátnémra.

-Man barátja Daniel. Nagyon sokat rockerkednek együtt, és egyszer sikerült titokben felvennem ahogy énekelnek- ezzel a mondatával egyidőben odaadta a fülese egyik felét a másikat meg a saját fülébe tette. Hallgattam és elmerültem abban a csodás bariton hangban (mely gyönyörűszép tiszta) végig azt a vádlit néztem.  Amint véget ért a felvétel még csak arra sem volt lehetőségem h elmondhassam mennyire tetszik a srác hangja mert  El azonnal folytatta.

-Egyszer csinálnunk kéne valamit négyesben, hogy megismerjétek egymást.

-Még mit nem! Biztosan olyan mint Manolito, és már bocs de nekem az olyan nem jön be, amugy meg a neve sem tetszik.

-De tök jól néz ki.Én magam mértem fel. Össze foglak hozni titeket.-Kicsit körbenéztünk, hogy hol tartunk . Hirtelen rámututott egy fiúra.- Ő Daniel- egyenesen a szexy vádli tulajdonosára mutatott. ,Tuti hogy csak rábökött valakire,

-Akkor menj és köszönj neki- legnagyobb meglepetésemre felpattant és odasétált sráchoz aki úgy fogadta mint egy jó barátot. Egy kis ideig elcseverésztek, de aztán Eleena odahívott magukhoz. Vonakodva bár de felálltam és elindultam feléjük. Mikor odaértem felemeltem az eddig lehajtott fejem, hogy jobban szemügyre vegyem Mr SzexyVádlit. Ám ez hatalmas hiba volt.