2016. március 22., kedd

5.Fejezet:A sötét barna szempár

A padon közvetlenül mellém ült.Körüleblül 3cm szabad hely maradt köztünk. Mindeketten ,,féltünk,, hogy Eleena-ék követtek minket. Épp a családi helyzetünkről beszélgettünk amikor bekövetkezett amitől rettegtünk. Megláttam Mercit leskelődni.Vagy 10 percig hülyeskedtünk velük Daniellel, mikor a lányok végre feladták mikor Dan kicsit csúnyábban nézett rájuk. Miután megbizonyosodtunk róla, hogy elmentek visszaültünk a padra és tovább beszélgettünk.
-ISTENEM!!-nem bírom már ezt a 3 hülyét.
-Mondd-mosolygott rám.
-Hahahaha. De te rocker vagy.
-Attól még lehetek isten.
-Jogos. Te leszel a rock isten.
-Hmmm … ez tetszik-éééééés beállt a kínos csend.Vagyis én azt hittem. Elkezdtünk beszélgeni minden hülyeségről.Nagyon sokmindenben hasonlítunk.
-Nekem 1 bátyám és 2 nővérem van.
-Nekem csak egy húgom és egy bátyám. A húgom 10 a bátyám 20 éves. –na erre mit lépsz.
-Az szép.A legfiatalabb testvérem 20. Mármint csupán csak 20 évvel idősebb nálam.
-Istenem.
-Miaz?
-Túlteszel Eleenan.-csak nevettünk és nevettünk mindenen. Én viszont nem nézetm rá.Folyton csak lefelé tekintettem rákvörös fejjel, de ezt ,,sajnos,, nem hagyta. Mindig megpróbálta az államnál fogva felemelni a fejem, hogy a szemébe nézzek. Egyszer csak egy váratlan dolgot tett. Lecsúsztatta kezét a combomon pihenő kezembe, és ujjainkat összekulcsolta. Olyan melegek az ujjai, szinte érezni az apró mellék erein keresztül szíve vad kapálását. Szíveink egyszerre dobbantak, összehangolódtunk. Az elejétől kezdve vagy csak amint az ujjaink összeértek? Fogalmam sincs,csak azt tudom, hogy mellette a mennyekben érzem magam,tudom,hogy őmellette biztonségben vagyok,megvéd,felemel,boldoggá tesz. Elővette a telefonját,hogy megnézze az időt.
-4 óra van. Sajnos most mennem kell.
-Semmi baj. Nekem is.-Felálltunk és ő elengedte a kezem.Hirtelen magányosnak éreztem magam. Felkaptam magamra az eddig mellettem heverő táskámat, Daniel is hasonló képpen cselekedett. Tettem két lépést és bevártam. Még csak nem is rmeénykedtem benne, hogy újra összefonja forró ujjait ez én jéghideg ujjaimmal. De mikor megállt mellettem automatikusan a kezemért nyúlt,mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ugyan ekkora természetességgel engedtem át neki kezem irányítását. Szépen csöndben eindultunk. Egyszer csak megszólalt mellettem. Olyan váratlanul ért hogy megijedtem tőle.
-Szerintem csináltatok egy tetoválást a bal karomra. És tudod mi lesz rajta?
-Csak nem egy rock együttes logója?
-Azt majd csak ezután. Mist mást akarok.-látta, hogy értetlen fejet vágok így megkönyörült rajtam-Rá tetováltatom, hogy ,,Szeretlek Jare,,.-na ezen a kijelentésén nagyon meglepődtem.Nem tudtam mit mondani. Lehajtott fejjel,tűzvörös arccal és összekulcsolt ujjakkal sétáltunk tovább. Jézusom zakatol a szívem. Ez most egy szerelmi vallomás volt? És ha igen hogyan viszonozzam?Már 5 perce sétáltunk amikor egy lámpa feltartott minket ezzel tovább nyújtva ezt a csodás pillanatot.

-Lehet hogy én is csináltatok egy olyan tetkót…..mármint…csak a te neveddel.-csak egy pajkos mosolyt engedett el.Elértünk a buszmegállóig ahhol szembe fordított magával.Mélyen a szemébe néztem és hagytam, hogy az a csodás pillantás magával ragadjon.Bármit megtennék,hogy újra megbabonázva állajk előtted,úgy mint azon a szerdán. Május 20.án

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése